Szász Emese párbajtőrvívó - olimpiai bajnok egyből éremmel nyitotta meg augusztusban a riói olimpiát és szerezte meg a magyar delegáció első aranyérmét. A verseny után szinte felrobbant az üzenőfala a közösségi médiában a gratulációáradattól. Az olimpiai bajnok a múlt héten a budapesti Lipták Villában tartott élménybeszámolót, közönségtalálkozót. A HelloKarrier.hu is ott volt.

Szász Emese 10 éves kora óta sportol. Igaz, sportpályafutását először nem a páston, hanem az úszómedencében kezdte. Csak aztán ”rájöttem, hogy nem szeretnék télen-nyáron hajnalban kelni, szakadatlan tempózni és minden napot az uszoda vizében kezdeni”. Sportolni szeretett volna - de inkább valami olyasmit, amivel ráér a tanítás vége után is foglalkozni. Útkeresésként kipróbált pár labdajátékot is, de nem igazán érezte hazai pályának. Így hamar át is tért a vívásra: hogy az utána következő évtizedekben összesen 11 arany, 15 ezüst és 10 bronzérmet gyűjtsön be.   

Nem nyomasztotta teher a verseny előtt

A női párbajtőrvívó a riói olimpiát is azonnal aranyéremmel nyitotta, egyúttal a hazai delegáció első érmét is megszerezve. Amiből kiderült: az első versenyzők között szereplés inkább inspirálón,  mintsem nyomasztóan hatott olimpiai teljesítményére.

Fotó: Marie-Lan Nguyen / Wikimedia Commons

”Nagyon nyugtatóan hatott rám, ahogy az első nap komótosan szállingóztak a sportolók olimpiai faluba és érdeklődve, higgadtan nézelődtek, mert így még nem tudott rám telepedni a verseny terhe. Ehelyett inkább lementünk reggelizni a mesteremmel, ahol az asztal fölött, optimistán igyekeztem neki magyarázni, hogy ”csak” azt az 5 asszót kell megnyernem és miénk az arany! Ő persze azt hitte, hogy kedvenc tanítványa megbolondult. De biztos, hogy ennek így kellett történnie: ha nem rögtön az elsők között kell versenyeznem, ha van időm más sportolók küzdelmeit nézegetni, nem kizárt, hogy befolyásol, épp ki hol, miben győz vagy veszít” - mondja.

Versenye így diadallal zárulhatott: ellenfelével, az olasz Rossella Fiamingóval vívott, 15:13-ra nyert meccsét szinte az utolsó pillanatban, a második harmad 11:7-es állása után tudta megfordítani. Ami jó példa arra is, hogy sosem szabad feladni: gyakran még az utolsó pillanatban is jóra fordulhatnak a dolgok. Már csak azért is, mert Fiamingo korábban több versenyén is legyőzte Emesét.

Az olimpiai aranynál nincs nagyobb cél

Emese olimpiai aranyáig se vezetett sima út: a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpián például nem nyert aranyérmet, ráadásul 2008-ban egy vádlisérülés is visszavetette egy időre a felkészülésben. Itt a 16-os és 32-es táblán volt kénytelen elbúcsúzni a versenytől. Ugyanakkor élsportolóként magától értetődött számára: az olimpiai arany a legfőbb karriercél. ”Sportpályafutásom alatt viszonylag sikeresnek mondhattam magam, hiszen nyertem már arany, ezüst, - és bronzérmeket, kupákat vb-n és eb-n egyaránt. De valójában az olimpiai arany minden sportoló álma. Ez az a léc, amit mindegyikünk meg akar ugrani, életében legalább egyszer - de ha lehet, akár többször is.” Ami végül sikerült, de küzdelmes áron. 

Így állt fel a holtpontokról

”Többször voltam én is holtponton és volt, hogy majdnem feladtam a küzdelmet. Na, ez az, amit nem szabad. Sőt! Pont ilyenkor kell felállni a padlóról, megrázni magunkat, továbbmenni és most már csak azért is megmutatni, mire vagyunk képesek! Egyszerűen nem lehet megúszni a göröngyös utakat, ha küzdesz az álmaidért. A sérülést követően volt, hogy abban se voltam biztos, egyáltalán vívni fogok-e valaha.”  

Ők segítettek neki

Ahogy egyéb területen, úgy párbajtőrvívóként is kell egy profi, támogató csapat a sikerhez. ”A mesterem és a példaképem, Kulcsár Győző (négyszeres olimpiai bajnok) és Nagy Tímea mellett a férfi párbajtőrvívó válogatott közvetlen utánpótlás csapata viszont rengeteget segített nekem a felkészülésben. Mert a houstoni, nemzetközi edzőtáborban a fiúk tényleg minden követ megmozgattak a sikerem érdekében. Volt, hogy a szabadidős fociedzéseiket is félretéve jöttek és zokszó nélkül segítették a felkészülést. És a sportot tekintve ”komoly fizikai hadviselésnek” voltam kitéve. Nem volt lazsálás, nem engedhettem ki egy pillanatra sem, tényleg kőkeményen küzdenem kellett, mert egy tust se adtak könnyen.” 

Váltani kellett gondolkodásban

A másik fordulópont pedig akkor következett be, amikor már tényleg elhitte: valóban képes megnyerni az olimpiát. ”Korábban sokáig úgy sportoltam és edzettem, hogy ”végül is nem megy a vívás rosszul, régóta csinálom már és vannak érmeim, eredményeim.”  Ez akkor fordult át, amikor rádöbbentem: annyit dolgoztam már a sikerért mindent beleadva, hogy tényleg teljesülhet az álmom és megnyerhetem az olimpiát. Főleg miután a mesteremmel átbeszéltük, hogy bár a legfényesebb érmet szeretnénk, dolgoztunk érte annyit, hogy ne görccsel, félelemmel telve kelljen kiállni a pástra. Innentől kezdve szárnyakat kaptam, ugyanakkor laza is voltam és tudtam jól teljesíteni. Emellett az is motivált: ha már kijutottam az olimpiára, nem szerettem volna azzal a tudattal magam mögött hagyni az olimpiai falut, hogy nem hoztam ki magamból a maximumot és nem tettem meg mindent a siker érdekében. Ráadásul aki már átélte pár alkalommal, hogy dobogóra áll, hogy neki szól a magyar himnusz, az akkora energiát tud meríteni ezekből a felemelő pillanatokból, hogy újra szeretné átélni mindezt.” 

Emese civil életét is átgondoltan tervezi. Ősszel férjhez ment, párjával már családot terveznek. Karrierjét pedig a későbbiekben nem kizárt, hogy edzőként folytatja, hiszen a Szent István Egyetemen szerzett vállalkozásszervezési, kereskedelmi és marketinges diplomája és OKJ-s bizonyítványa mellett edzői képesítése is van. Ugyanakkor hétköznap délutánonként most is kb. napi 4 órát edz. Ugyanis a következő Olimpiát se zárta ki.

Íme a karrierút

Szász Emese (34) olimpiai aranyérmes női párbajtőrvívó-bajnok, 2009-ig a Bp Honvéd, 2009 óta a Vasas SC versenyzője. Eddigi pályafutására a riói olimpián tette fel a koronát, ám az elmúlt több mint 20 év alatt 11 arany, 15 ezüst és 10 bronzéremmel gyarapította éremgyűjteményét magyar, Európa, - és világbajnokságokon egyéniben és csapatban egyaránt. Ha csak teheti, piros vívócipőben és trendien manikűrözve áll a pástra - a piros cipőben sokszor volt jó passzban, az ápolt körmök kicsit a nőiesség kifejezésének is szólnak. Emellett az édesapja halála előtti, utolsó közös születésnapon kapott karórája sem hiányozhat. Szabadidejében  - ha nagy ritkán adódik számára ilyen alkalom - szívesen olvas vagy mozizik.

Pörgesd fel a karriered

Regisztrálj a Monsteren
REGISZTRÁLOK
Monster mobil alkalmazások - Gyors, kényelmes, ingyenes. Töltsd le alkalmazásunkat most!
android
ipad
iphone

Média partner 

jobinfo