Makranczi Ágnes csak diplomamunkát szeretett volna írni az alapítványokról. Aztán a projekt hirtelen életre kelt és önkéntes Afrika-túrává változott. A HelloKarriernek a mozambiki Tofo beach egyik internet-kávézójában sikerült őt utolérnie. A helyenként szakadozó Skype ellenére is elmondta, mi inspirálhatja a versenyszférából kiszakadni vágyókat Afrikában.

Ágitól egyébként sem idegen a nemzetközi terep. Veszprémben végzett közgazdászként. Dolgozott már Magyarországon, Angliában, Franciaországban és Svájcban is az eBay és a Royal Canin csapatában. Mindenhol jól teljesített és jól is érezte magát, egy idő után mégis ”betelt a pohár”. Ezzel együtt többféle motiváció is terelgette Afrika felé.

A jól fizető svájci cégtől irány Afrika

”Business és digitális marketing területen dolgoztam, miközben MBA-s képzésen írtam a diplomamunkám az alapítványok digitális transzformációjáról.  De ”besokalltam” a szürke hétköznapoktól: egyre jobban vágytam utazásra, új élményekre. Nem a munkával volt problémám: csak hiányzott az érzés, amikor mosolyogva,  inspirációkkal telve kezdheted a napod. A diplomamunka révén így felvettem a kapcsolatot az Afrikáért Alapítvánnyal. Aztán a téma menet közben annyira beszippantott, hogy úgy döntöttem: élesben, a helyszínen is szeretnék önkénteskedni. Azelőtt közvetett kapcsolatban voltam a szervezettel: a Fogadj Örökbe program keretében támogatom hét éve a kongói, most 16 éves Lukie Marceline tanulását egy jelképes havi összeggel. És Afrika mindig ”nagy szerelem” volt az életemben.”

Árvaházban tanárként startolt

Nem sokáig húzta az időt. Pillanatok alatt felszámolta svájci hétköznapjait. Hazajött Magyarországra az alapítvány felkészítő képzésére - hogy aztán 2016. július végén már egy namangai árvaházban találja magát. ”A jelentkezési lap és egy tréning után vágtam neki az útnak, hogy ne érjen váratlanul a teljesen más kultúra. Afrikai pályafutásomat a helyi árvaház, egyben iskola pedagógusaként kezdtem. Itt a tanárhiány miatt angolt, matematikát, de rajzot, technikát és testnevelést is tanítottam a gyerekeknek.” Albérletre, szállásra csak egy jelképes összeget kellett költenie. Erről az Afrikáért Alapítvány gondoskodott, akik szállásként külön  vendégszobát biztosítottak a ”messziről jött” idegennek.

Fehér emberként unikumnak számított

Szerencsére nyelvi nehézségei nem akadtak. ”Mindenki szuahéli nyelven beszél, de angolul is elég jól kommunikálnak a tanzániaiak.” Akik valódi különlegességként tekintettek rá. ”Namanga határváros. Kenya felől érkezve innen lehet Tanzániába jutni, így átutazóban általában sok fehér bőrűt látnak. Az ottlétem alatt viszont én voltam az egyetlen, aki hosszabb időn át ott élt a közelükben: ezért végig nagyon udvariasan, segítőkészen viselkedtek. Azért is, mert hálásak voltak a közvetlenségért, a jó szóért - a ritkán erre járó külföldiek nem nagyon keresik a helyiekkel a kapcsolatot. 

Az önkéntes munka mellett sikerült bepillantást nyernie a maszájok életébe is, és  egyetlen fehér emberként egy maszáj férfivá avatási szertartáson is részt vett, Melynek keretében a férfiak nyers húst ettek, az apák pedig sörrel leköpve áldották meg a fiatal fiúkat. ”Vicces látvány, amikor a tradicionális maszáj öltözék alá divatos pólót húznak, sportcipőt vesznek és büszkén selfie - znek is a törzsi ruhás férfiak.”

Megmászta a Kilimanjarót, aztán Zambia és Zimbabwe

Ági aztán egy hónapnyi Namanga után - már magánszervezésben - tovább folytatta Afrika-túráját és a karitatív munkát. Először elment Tanzániába, ahol megmászta a Kilimanjarot és megnézte Zanzibárt is. A következő állomás a sorban már Zambia és Zimbabwe volt: míg előbbiben egy bentlakásos iskola vak gyermekeivel foglalkozott és gyakorolta velük a Braille--írást, utóbbiban már helyi óvodákban önkénteskedett és szegény családokat látogatott.

A kenyér megfizethetetlen luxuscikk

Ráadásul az afrikai szegénységet is közvetlen közelről láthatta. ”Zimbabwe-ban borzasztó nagy a munkanélküliség, emellett az AIDS is ritkítja a lakosságot. Pont emiatt gyakoriak a nagymamából és az akár négy - hat unokából álló családok, akik mindössze szobából, konyhából álló kunyhóban laknak. A gyerekek a földön, gyékényeken alszanak. A kenyér a 1 dollár/kg árával szinte megfizethetetlen luxuscikk, ezért a helyiek többnyire vízzel kevert kukoricalisztet esznek, mert abból 5 kg 1 dollár. Az emberek ennek ellenére segítőkészek, szeretik egymást - ha valaki bajban van, egyből ott teremnek segíteni és nem hagyják cserben a többieket. Alig van pénzük - de ha valaki megszorulna, a többiek akár a föld alól is előkaparnának neki valahogy néhány dollárt. ”

Sőt, európai szemmel nézve a körülmények is komoly kihívást jelentenek. A legtöbb helyen sehol vagy alig-alig jellemző az elektromos áram. Kád nincs: vödörből fürdenek és az udvaron mosnak - főznek. A turistáknak - akikre egyébként se a közlekedésben, se infrastukturálisan nincsenek felkészülve - átlagosan 7 dollár egy este egy hostelben és napi körülbelül 10 dollárért kapnak teljes ellátást.

„Kevesebbet stresszelek, elfogadóbb lettem”

Milyen hatással van az életére az afrikai utazás?  ”Váratlan vagy rázós helyzetekben eddig is elég könnyen feltaláltam magam, de Afrikában még inkább megerősödtem az új helyzetek kezelésében. Emellett sokkal elfogadóbb lettem és lényegesen kevesebbet aggódok, stresszelek dolgokon. Arról nem beszélve, hogy amióta itt vagyok, sokkal hálásabb vagyok az európai körülményekért - a komfortért, a tiszta vízért, az áramért, a melegvizes zuhanyért. Nekünk európaiaknak gyakran fogalmunk sincs róla, mennyire kiváltságos helyzetben is vagyunk” – zárja Ágnes a beszélgetést.    

Pörgesd fel a karriered

Regisztrálj a Monsteren
REGISZTRÁLOK
Monster mobil alkalmazások - Gyors, kényelmes, ingyenes. Töltsd le alkalmazásunkat most!
android
ipad
iphone

Média partner 

jobinfo